Az interszex emberek olyan fizikai, hormonális vagy genetikai jellemzőkkel (kromoszómákkal) születnek, amelyek alapján nem sorolhatók be egyértelműen a férfi/női kategóriák egyikébe sem. Az interszex állapotoknak számos variációja létezik, ezért ez inkább gyűjtőfogalom, semmint egységes kategória. Az interszex állapotokról bővebben olvashattok a Magyar Tudományos Akadémia Biológiai Tudományok Osztályának biológiai nemekről szóló állásfoglalásában.

A nem jogi elismerése azt jelenti, hogy az állam elismeri egy személy születéskor megállapított nemétől eltérő nemi identitását, és ennek megfelelően a hatóságok átírják a nemét és a nevét az állami nyilvántartásokban (anyakönyvek, személyi adat és lakcímnyilvántartás, stb.) és a hivatalos irataiban (személyi igazolvány, útlevél, születési anyakönyvi kivonat, stb.).

Magyarországon 2020 előtt volt lehetőség a nem jogi elismerésére, de az erre irányuló eljárást az Országgyűlés 2020 májusában megszüntette. A nemi jogi elismerését ellehetetlenítő rendelkezést egy közigazgatási tárgyú salátatörvénybe (2020. évi XXX. törvény) rejtették, ennek 33. §-ában szerepeltek a problémás rendelkezések. A 33. § eltörlése annyit jelent, hogy ezeket a tiltó rendelkezéseket vonják vissza.

A 2020. évi XXX. törvényt Semjén Zsolt terjesztette az Országgyűlés elé, és az Országgyűlés FIDESZ-es és KDNP-s többsége fogadta el, az ellenzéki pártok nemmel szavaztak. 

A törvény elfogadását nem előzte meg társadalmi vita, a törvény tervezetét ugyan a kormány honlapján társadalmi egyeztetésre bocsátották, de a kérdéses rendelkezések ebben a változatban még nem szerepeltek, azt a parlamenti benyújtás előtt csempészték a törvényjavaslatba. A törvény indokolása mindössze annyit tartalmaz, hogy „a biológiai nem teljes megváltoztatása nem lehetséges, jogszabályban szükséges rögzíteni, hogy ennek megváltoztatására az anyakönyvi nyilvántartásban sincs lehetőség.”

A 2020. évi XXX. törvény számos más törvényt módosított, a problémás 33. § pl. az anyakönyvi eljárásról szóló 2010. évi I. törvényt, ebbe kerültek be a nemi jogi elismerését ellehetetlenítő rendelkezések. A módosító jogszabályok a módosítás után azonnal hatályukat vesztik, hiszen beépülnek abba a törvénybe, amely módosításra kerül. Technikai értelemben tehát nem a 2020. évi XXX. törvény 33. §-át kell hatályon kívül helyezni, hanem az anyakönyvi eljárásról szóló 2010. évi I. törvény vonatkozó rendelkezéseit.

A 33. § által módosított anyakönyvi törvény szerint az anyakönyvi alapnyilvántartás nem a személyek nemét, hanem születési nemét tartja nyilván [69/B. § (1) be)]. A születési nem fogalmát a törvény így határozza meg: „az elsődleges nemi jelleg, illetve kromoszóma alapján meghatározott biológiai nem” [3. § x)]. A törvény kimondja, hogy a születési nem nem változtatható meg [69/B. § (3)], valamint azt is, hogy egy személy csak a születési nemének megfelelő utónevet viselhet [44. § (3)].

Igen, bárki kérheti születési nevének megváltoztatását, de az új névnek is meg kell felelnie annak a szabálynak, hogy egy személy csak a születési nemének megfelelő utónevet viselhet [44. § (3)]. Tehát „nemen belül” lehet nevet változtatni, de hogy egy transznemű ember a nemi identitásának megfelelő nevet vegyen fel, arra nincs lehetőség.

Bár a legtöbb országban ilyen megkötés nincs, és a magyar szabályozás sem tartalmaz ilyen  explicit rendelkezést, a hatóságok az anyakönyvi törvény 44. § (3) bekezdésének „születési nemének megfelelő utónév” fordulatát úgy értelmezik, hogy egy utónév vagy női vagy férfi név. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy van egy hivatalos lista a két nemhez tartozó nevekről, a születéskor megállapított nemük szerint férfiak csak a férfiaknak, míg a születéskor megállapított nemük szerint nők csak a nőknek elérhető nevek közül választhatnak. Nemsemleges nevek nem szerepelnek a listán. Új neveket egy bonyolult eljárásban elvben ugyan fel lehet vetetni a listára, de az ilyen kérelmeket gyakran elutasítják, és az így felvett név is vagy női vagy férfi névként kerül a listára.

Az anyakönyvi törvény kimondja, hogy a hatósági eljárásban, igazolásban, igazolványban, nyilvántartásban a magyar állampolgár az anyakönyv szerint őt megillető születési vagy házassági nevet viseli. Arra tehát van lehetőség, hogy a hétköznapokban valaki más nevet használjon, de hivatalos helyzetben (pl. munkavállalás, banki hitelszerződés vagy egy egyszerű igazoltatás során) mindenképpen az anyakönyvben és így a személyazonosító irataiban szereplő nevet kell használnia.

Az anyakönyvben rögzített név és születési nem valamennyi más állami nyilvántartásban megjelenik, a személyi adat- és lakcímnyilvántartás az anyakönyvi nyilvántartásból veszi át ezeket az adatokat, a két nyilvántartás nem térhet el egymástól. Tehát a név és a nem nemcsak az anyakönyvi nyilvántartásban, de a személyi adat- és lakcímnyilvántartásban sem változtatható meg. Mivel a személyi igazolvány, az útlevél, a vezetői engedély, a lakcímkártya is a személyi adat- és lakcímnyilvántartáson alapul, ezekben is születési nem és az azt tükröző név szerepel.

Valóban, a jogalkotó igen slendrián módon járt el, és bár az anyakönyvi nyilvántartásban 2020 óta a születési nem nyilvántartását írja el, ezt a többi jogszabályon nem vezették át, azok továbbra is a „nem” fogalmát használják. Voltak olyan transz érintettek, akik erre hivatkozva próbálták más nyilvántartásban (a személyi adat- és lakcímnyilvántartásban) megváltoztatni a nemüket arra hivatkozva, hogy ha a jogszabályok a „születési nem” és a „nem” fogalmát is használják, akkor ez két eltérő tartalmú fogalom, tehát a két adat a különböző nyilvántartásokban eltérhet. Ezt az érvet a bíróságok (ideértve a legfelsőbb bírói fórumot, a Kúriát) nem fogadták el, és úgy értelmezik a hatályos jogszabályokat, hogy a „születési nem” és a „nem” fogalma a hatályos magyar jogban azonos.

Igen. Az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) már 2002-ben kimondta, hogy a transz embereknek joguk van ahhoz, hogy a születési anyakönyv a nemi identitásuknak megfelelő adatot tartalmazza, és a nemi hovatartozást nem lehet pusztán biológiai szempontok alapján meghatározni. Az EJEB következetes gyakorlata alapján az államok kötelesek egy gyors, átlátható és hozzáférhető eljárást biztosítani a nem jogi elismerésére. 2023-ban és 2024-ben a Bíróság ezt Magyarországgal szembeni ítéleteiben is megerősítette.

Erre az álláspontra helyezkedett korábban a magyar Alkotmánybíróság is: már 2001-ben kimondta, hogy alapvető jognak minősül a „transzszexuálisok” esetében a névváltoztatáshoz való jog. 2018-ban egy másik döntésében az Alkotmánybíróság az új Alaptörvény alapján eljárva is megerősítette ezt az értelmezést, és kimondta, hogy a menekültek (és minden jogszerűen itt élő nem magyar állampolgár) esetében szükség van a nem jogi elismerését biztosító eljárásra. Ennek ellenére 2023. februárban a kormányhoz maximálisan lojális bírákkal feltöltött Alkotmánybíróság azt mondta ki, hogy a 33. § nem alaptörvény-ellenes, és ezt követően az érintettektől érkező alkotmányjogi panaszokat is visszautasította További hazai jogorvoslati lehetőség nincs, így csak az anyakönyvi törvény Országgyűlés általi módosításával lehet a helyzetet rendezni. 

A magyar jog sosem szabályozta megfelelő részletességgel a nemi jogi elismerésének folyamatát, volt azonban egy részben szokásjogon, részben jogszabályi rendelkezéseken alapuló eljárásrend, amely 2016 előtt kiszámíthatóan, 2016 és 2020 között akadozva, de azért működött. 
Ezen eljárásrend szerint a transz kérelmezőnek egy pszichiátertől, klinikai szakpszichológustól és – biológiai adottságoktól függően – urológustól vagy nőgyógyásztól kellett orvosi szakvéleményt beszereznie, amelyet az anyakönyvezésért felelős állami szervnek (2020-ban Budapest Főváros Kormányhivatala [BFKH]) kellett benyújtani. Ezt a BFKH megküldte az egészségügyért felelős minisztériumnak, amely megvizsgálta szakvélemények elfogadhatóságát. Amennyiben a szakvéleményt elfogadhatónak ítélte, a BFKH értesítette a születés helye szerint illetékes anyakönyvvezetőt, aki átvezette a nem és a név megváltozását az anyakönyvben. Ezt követően lehetett új személyi igazolványt, útlevelet, vezetői engedélyt, adó- és TAJ-kártyát, az új névre szóló érettségit és diplomákat, illetve más hivatalos iratokat igényelni. 

2020-at követően egy átmeneti időszakban, a 33. § hatálybalépése előtt indult, de még folyamatban lévő eljárásokban az egészségügyért felelős minisztérium helyett igazságügyi orvosszakértői bizottságot rendeltek ki az eljárásban a transz állapot megállapítására. Sajnos az érintettek beszámolói alapján ezek a vizsgálatok sok esetben rendkívül megalázóak voltak, és teljesen szükségtelen információkra kérdeztek rá, pl. a maszturbálási szokásokra. 

Az európai országok elsöprő többségében a transz embereknek lehetőségük van nemüket és nevüket megváltoztatni. Az ILGA Europe által lefedett 49 ország közül mindössze 6-ban van a magyarhoz hasonló tilalom. 39 ország lehetővé teszi a név nemi identitásnak megfelelő megváltoztatását, 31 országban a nem hivatalos iratokban történő megváltoztatására is létezik eljárás. A 27 EU tagállam közül mindössze 5 nem biztosítja a gyakorlatban a nem jogi elismerésére irányuló eljárást . 

A nem jogi elismerésének feltételei között már jelentősebbek az eltérések. Műtéti beavatkozások elvégzéséhez a nem jogi elismerését az EU-ban csak egyetlen állam (Ciprus) köti (ez egyébként ellentétes az EJEB esetjogával), a legtöbb országban pszichológusi és/vagy pszichiátriai szakvélemény szükséges. Teljesen önmeghatározáson alapuló eljárásrend jelenleg 12 európai országban van, de számuk évről évre nő.

A nem jogi elismerésének hiánya nemcsak a transz és interszex érintetteknek jelent nehézséget, hanem minden velük kapcsolatba kerülő embernek, szervezetnek is. Hiába szeretné egy ügyintéző, egy munkáltató vagy egy egészségügyi dolgozó tiszteletben tartani a transz és interszex emberek nemi identitását, a 33. § miatt kénytelen az érintett hivatalos nevét és nemét nyilvántartani, jobb esetben a nyilvántartásban szerepelteti a hivatalos és a preferált nemet és nevet is, ez azonban komoly adminisztratív teherrel jár (módosítani kell a nyilvántartások felépítését, a sablonszerződéseket), adatvédelmi kockázatot hordoz (minden olyan irat, amely mind a hivatalos, mind a választott nevet tartalmazza, közvetlen információt ad az érintett transz státuszáról, közvetve egészségi állapotáról), és félreértésekhez vezethet.

A reprezentatív közvéleménykutatások szerint a magyarok többsége (72%-a) egyetért azzal, hogy bizonyos feltételek (pl. orvosi diagnózis, esetleg meghatározott orvosi beavatkozások elvégzése) esetén a transz és interszex emberek kérelmezhessék nevük és nemük megváltoztatását a hivatalos irataikban. A jelenlegi tiltó szabályozás mellett semmilyen legitim érv nem szól (erről bővebben ld. a Milyen érvek szólnak a nem jogi elismerése ellen? kérdést), rossz az érintetteknek, rossz az érintettekkel kapcsolatba kerülő hivataloknak, közszolgáltatóknak, munkáltatóknak; csak társadalmi kár származik belőle, társadalmi haszon semmi.

Az interszex emberek többsége férfiként vagy nőként határozza meg magát, ez az identitás azonban gyakran nem esik egybe azzal, ahogyan az érintettet születésekor anyakönyvezték. A születési nem meghatározása gyakran ránézésre történik, nem pedig alapos genetikai vizsgálat során. A nem bejegyzésére rendkívül szűkös időkeret áll rendelkezésre, így alapos átgondolásra sincs lehetőség. Még ha az interszex emberek egy részéről el is lehet bonyolult orvosi vizsgálatokkal dönteni, hogy genetikailag nők vagy férfiak, az interszex állapotok sokkal gyakrabban járnak együtt transz nemi identitással. A 33. § az interszex emberek esetén sem tesz kivételt, az ő esetükben sincs lehetőség az anyakönyvi kivonatba rögzített születési nem módosítására.

Bár a 33. § csak az anyakönyvi nyilvántartást érintette, és a parlamenti vitában a kormány képviselője kifejezetten hangsúlyozta, hogy a javaslatnak nem célja a nemi megerősítő kezelésekhez való hozzáférés korlátozása, a gyakorlatban a törvény mégis ezzel a hatással járt. Számos olyan egészségügyi szolgáltató, aki korábban biztosított nemi megerősítő kezelés részeként hormoncsere-terápiát vagy műtéti beavatkozásokat, ma már nem nyújt ilyen szolgáltatást, félve attól, hogy ezzel valamilyen jogszabálysértést követ el. 
A hormoncsere-terápiához való hozzáférés kifejezetten megnehezült, mivel a transz nők által szedett női hormonokat a standard orvosi indikáció szerint csak nőknek, a férfi hormonokat csak férfiaknak lehet felírni, a nemi megerősítő kezelésként nyújtott hormoncsere-terápia tehát indikáción túli gyógyszerrendelésnek minősül, amit páciensenként, kezelőorvosként és készítményenként külön engedélyeztetni kell. Az engedélyeztetési eljárás jelentős anyagi terhet róhat az érintettekre.

 A problémás rendelkezések az anyakönyvi eljárásról szóló 2010. évi I. törvényben szerepelnek, amelyet csak az Országgyűlés módosíthat, feles többséggel. Az anyakönyvi ügyekért a vidék- és településfejlesztési miniszter felel, a Vidék- és Településfejlesztési Minisztérium feladata az ilyen tárgyú törvényeket előkészíteni és az Országgyűlés elé terjeszteni. Az ideális jogalkotási eljárás szerint az alábbi lépésekre lenne szükség: 

• a Vidék- és Településfejlesztési Minisztérium szakmai és civil partnerek bevonásával elkészíti a szabályozás tervezetét (a normaszöveget, amely az anyakönyvi törvénybe kerülne), annak indokolását és elemzi a várható társadalmi és gazdasági hatásokat;
• a tervezetet a kormány honlapján társadalmi egyeztetésre bocsátják, ahol bármely állampolgár vagy civil szervezet véleményezheti azt; 
• a beérkező vélemények alapján a tervezetet a Vidék- és Településfejlesztési Minisztérium finomhangolja, és benyújtja a törvényjavaslatot az Országgyűlésnek;
• az Országgyűlés releváns bizottságaiban és a plenáris ülésen azt megtárgyalják, módosító javaslatokat nyújtanak be és azokról szavaznak;
• az Országgyűlés szavaz az elfogadott módosító javaslatokkal kiegészített törvényjavaslatról;
• az elfogadott törvényt az Országgyűlés elnöke aláírja, és megküldi a köztársasági elnöknek;
• a köztársasági elnök megvizsgálja a jogszabályt, ha nem ért vele egyet, visszaküldi az Országgyűlésnek, ha alkotmányossági problémákat talál, megküldi az Alkotmánybíróságnak, ha egyetért vele, aláírja azt, és kihirdetik a Magyar Közlönyben;
• a jogszabály a benne szereplő napon hatályba lép, innentől kezdve minden hatóságnak és bíróságnak ennek megfelelően kell eljárnia. 

Bár vannak esetek, amikor a törvényjavaslat kidolgozása, vitája és elfogadása akár néhány hét alatt lezajlik, a tipikus inkább az, hogy a jogalkotásra vonatkozó kormányzati döntés megszületésétől 4-6 hónap a jogszabály kihirdetése. A hatályba lépésre van, hogy csak néhány napot hagynak, de komolyabb felkészülést (pl. nyilvántartások módosítását, ügyintézők képzését) igénylő esetekben 1-3 hónap vagy akár egy év is eltelhet, míg a jogszabály a kihirdetés után hatályba lép.

A nem jogi elismerése ellen általában azzal szoktak érvelni, hogy a nem olyan biológiai adottság, amelyet nem lehet megváltoztatni. Jogi jelentősége a biológiai tényeknek van, nem pedig a nemi identitásnak. Az állami nyilvántartásoknak biztosítani kell a személy azonosíthatóságát, megbízhatónak és hosszútávon kiszámíthatónak kell lenniük. A nem jogi elismerése visszaélésre ad lehetőséget: pl. így szexuális ragadozó férfiak juthatnak be női terekbe, a férfiak a nőknek járó kedvezményeket vehetnek igénybe, a versenysportban sikereket érhetnek el a nők között; az azonos nemű párok pedig azért, hogy így megházasodhassanak. Mások azt hangsúlyozzák, hogy az érintetteknek is érdeke, hogy biológiai nemük ismert legyen (pl. egyes egészségügyi beavatkozások kapcsán). 
Álláspontunk szerint bár az ellenérvek felvetnek fontos szempontokat, az ellenérvek vagy nem megalapozottak vagy nem olyan súlyúak, amely igazolná a transznemű és interszex emberek alapvető emberi jogainak teljes tagadását. A fenti ellenérvek gyakran irracionális, mesterségesen generált félelmeken, kiragadott eseteken vagy félreértéseken alapulnak, és található olyan megoldás, amely a felvetett problémára megfelelő megoldást ad, és mégis kevésbé korlátozó. A továbbiakban ezekre a felvetésekre fogunk reagálni, megoldást kínálni.

Van, aki szerint a nem jogi elismerését azért nem lehet megengedni, mert a nem megváltoztathatatlan biológiai adottság, valaki biológiailag vagy férfi vagy nő, az állami nyilvántartások csak ezt a tényt rögzítik. 

A valóság ezzel szemben az, hogy a „nem” egy komplex biológiai-társadalmi jelenség, amelyben a testi (biológiai) jellemzők mellett a nemi szerepelvárásoknak, a nemi identitásnak, a nemi önkifejezésnek és a mások által érzékelt nemnek is van jelentősége. A hétköznapi helyzetekben pl. nem az alapján sorolunk be valakit nőnek vagy férfinak, hogy milyen kromoszómákkal vagy nemi szervekkel rendelkezik, hanem hogy milyen a külső megjelenése, vagy hogyan viselkedik. 

Még a biológiai nem sem bináris (férfi vagy nő), hanem többdimenziós, amely egymástól elkülöníthető, bár egymással kölcsönhatásban álló biológiai jellemzőkből (kromoszómák, ivarmirigyek, hormonok, külső nemi szervek, másodlagos nemi jellegek) tevődik össze. Az emberek nagy része ezek tipikus kombinációjával rendelkezik, mások viszont nem, őket hívjuk interszex embereknek. A biológiai nem már a kromoszómák szintjén sem bináris, hiszen nem csak XX és XY kromoszómákkal élő emberek vannak, de vannak X vagy XXY kromoszómákkal élők, és olyanok is, akiknek a testében mind XX, mind XY kromoszómájú sejtek is vannak.

A genetikai nem valóban nem módosítható, és az orvostudomány jelenlegi állása mellett pedig nincs lehetőség a genetikai nemtől eltérő belső nemi szervek kialakítására sem. A külső nemi szervek és a hormonszint viszont műtéti úton, illetve hormoncsere-terápia révén igenis megváltoztatható. A külsődleges nemi jellegek (szőrzet, izomzat, mellek) és az emberi test számos funkciója jelentős részben pont a hormonokon múlnak. 

Ugyanígy sokféle anya létezik: vannak, akik terhesség útján lettek azok, mások az örökbefogadást választották. Attól, hogy az egyik biológiai anya, a másik sem lesz kevésbé anya. 

Amikor tehát a jogrend csak két nemet ismer el, amelyet nem lehet megváltoztatni, figyelmen kívül hagyja a biológiai nem sokszínűségét, és azt, hogy a biológiai nem egyes dimenziói igenis megváltoztathatók. 

Van, aki szerint a nem jogi elismerését azért nem lehet megengedni, mert az szembe menne az Alaptörvény L) cikkében foglalt tétellel, miszerint „Az ember férfi vagy nő.”. 

Ennek kapcsán fontos hangsúlyozni, hogy az Alaptörvény sem örökérvényű kőbe vésett igazság, a fenti rendelkezés csak 2025-ben került be, semmiképpen nem állítható, hogy része a magyar alkotmányos hagyománynak. Ahogy 2025-ben bekerült, úgy az Országgyűlés kétharmados döntésével ki is lehet onnan venni. 

Álláspontunk szerint ugyanakkor a nem jogi elismerése az Alaptörvény jelenlegi szövege mellett sem lenne alaptörvény-ellenes. Kétségtelen, hogy az indokolás szerint a jogalkotói szándék a nem jogi elismerésének alkotmányos tilalma volt, ugyanakkor jogi kötőereje az Alaptörvény szövegének, nem pedig az indokolásnak van. Az Alaptörvény szövege márpedig csak az interszex és nem-bináris (se nem nő, se nem férfi identitású) emberek létezését tagadja (csak a férfi és a nő kategóriája létezik jogilag), azt azonban nem zárja ki, hogy valaki férfiből nővé váljon vagy fordítva. Ennek szemléltetésére vegyünk két példát: az a kétségtelen tény, hogy az ember vagy élő vagy halott (élőholtak nem léteznek), nem zárja ki azt, hogy egy ember élőből halottá váljon, az elhalálozás sajnos az emberi élet szükségszerű velejárója.

Van, aki szerint a nem jogi elismerését azért nem lehet megengedni, mert ez megnyitja a lehetőségét, hogy „biológiai férfiak” női terekhez férjenek hozzá, és ott nőket zaklassanak vagy bántalmazzanak. 

Szögezzük le: nőket zaklatni vagy bántalmazni elfogadhatatlan, akár férfiak, akár nők, akár transz emberek teszik. Az ilyen bántalmazások túlnyomó többségét férfiak, és nem transz nők követik el. A sajtóban megjelenő hírekkel szemben igen ritka, hogy egy transznemű – vagy magát transzneműnek kiadó – személy női terekben visszaélést kövessen el. Ha elő is fordul ilyen eset, azt az elkövető felelősségre vonásával, és nem az összes transznemű ember megbélyegzésével, kirekesztésével lehet megoldani, másképp a kollektív bűnösség elve érvényesül. Egyúttal az is tény, hogy a transzneműek az esetek hatalmas százalékában az erőszaknak nem elkövetői, hanem elszenvedői.
Nőket zaklatni, bántalmazni jogsértő. Igen valószínűtlen, hogy egy férfi, aki nők elleni jogsértést kíván elkövetni, a nem jogi elismerésének hosszas folyamatába vágjon csak azért, hogy jogszerűvé tegye a női terekhez való hozzáférését – ha nem érdekli a jog, az sem érdekli, hogy jogszerűen jut-e be a női terekbe vagy sem. 

A nem jogi elismerése ráadásul pont, hogy segít a női terek megvédésében, hiszen egyértelművé teszi, ki az, aki az ilyen terekhez hozzáférhet (aki a nem jogi elismerésén átesett), és ki az, aki nem. Az eljárás során tisztázhatók azok a körülmények, amelyek alapján az érintett nem a nem identitásának megélése, hanem valamely visszaélés miatt kívánja nemét hivatalosan is megváltoztatni.

Emellett léteznek olyan megoldások (egyszemélyes mosdó vagy öltöző), amely révén az egész problémakör kiküszöbölhető. Ez ráadásul olyan – nem csak transznemű – emberek számára is megoldást jelent, akik számára nehézséget jelent mások előtt levetkőzni. 

Van, aki szerint a nem jogi elismerését azért nem lehet megengedni, mert így „biológiai férfiak” – akár olyanok is, akiket nők elleni erőszak miatt ítéltek el – nőkkel kerülhetnek egy körletbe vagy zárkába, és így zaklathatják vagy bántalmazhatják női társaikat. 
A börtönök biztonsága komplex kérdés, ahol számos tényezőt kell együttesen mérlegelni, ideértve mind a transznemű fogvatartott, mind társainak személyes biztonságát, emberi méltóságát. Bár álláspontunk szerint a nem jogi elismerésének biztosítása esetén a legtöbb esetben a jogi nem alapján érdemes a fogvatartottat elhelyezni, annak is meg lehet teremteni a jogszabályi kereteit, hogy speciális egyéni körülmények esetén (pl. hogy az illető milyen bűncselekményt követett el) ettől eltérő besorolást alkalmazzanak. 
A fogvatartottak száma a teljes népességhez képest elhanyagolható (100.000 főre ma Magyarországon 193 fogvatartott jut), így az általános szabályokat nem a börtönök által felvetett speciális szempontok alapján kell kialakítani, hanem szükség esetén a börtönökre kell speciális szabályokat kidolgozni.

Van, aki szerint a nem jogi elismerését azért nem lehet megengedni, mert a megfelelő egészségügyi ellátás érdekében a kezelőorvosnak ismernie kell a páciens biológiai nemét. 
Az egészségügyi ellátások jelentős részében semmi jelentősége nincs a páciens biológiai nemének. Azon esetekben pedig, ahol mégis van jelentősége, a kezelőorvos rákérdezhet az érintett biológiai nemére, és rögzítheti azt az egészségügyi dokumentációban. Számos olyan személyes jellemző van, amely az egészségügyi ellátáshoz nagyon is szükséges, mégsem az anyakönyvi nyilvántartásban tartják nyilván (pl. vércsoport, krónikus vagy fertőző betegségek, gyógyszerallergiák, stb.).

Van, aki szerint a nem jogi elismerését azért nem lehet megengedni, mert így „biológiai férfiak” a nőkkel versenyezhetnének, és ezzel jogosulatlan előnyre tennének szert. 

A versenysportban, ahol ennek a kérdésnek egyáltalán jelentősége van, több sportág esetén már hosszú ideje nem a jogi nem, hanem genetikai vizsgálatok és/vagy hormonszint alapján teszik lehetővé az indulást a nők között. A jogi nem ugyanis nemcsak a nemüket és a nevüket hivatalosan megváltoztató transznemű emberek, hanem az interszex emberek esetén sem feltétlenül alkalmas az esélyegyenlőség biztosítására: az interszex sportolók nem is feltétlen tudnak róla, hogy olyan atipikus testi jegyekkel bírnak, amelyek vélt vagy valós előnyt jelentenek számukra. A hormonszintnek azért lehet jelentősége, mert a legutóbbi kutatások szerint nem annyira a genetikai nem, hanem a hormonszint az, ami a férfiak számára előnyt biztosít, így egy női hormonszinttel rendelkező transznemű sportolónak valójában nincs versenyelőnye. 

A versenysport ugyanakkor csak az emberek szűk körét érinti, a legtöbb transznemű embernek eszébe sem jut versenysportolni, hiszen a konditerembe is alig mer lemenni. Az általános szabályozást nem a versenysport által felvetett speciális szempontok alapján kell kialakítani, hanem a versenysportra kell megfelelő szabályokat megalkotni, ez pedig a sportszakmai szervezetek feladata. 

Van, aki szerint a nem jogi elismerését azért nem lehet megengedni, mert így nem lesznek pontosak a statisztikák, mivel „biológiai férfiak” is a nők között, illetve „biológiai nők” is a férfiak között jelennek meg, így lehetetlen a férfiak és a nők közötti egyenlőtlenségekről megfelelő képet kapni. 

Egy nemrégiben készült reprezentatív kutatás szerint a 16-74 éves magyarok 1.1%-a határozza meg magát transzneműként vagy nembinárisként, de közülük is csak igen kevesen vágnak bele a nem jogi elismerésébe. Egy közérdekű adatigénylés szerint 2010 és 2020. május 28. között mindössze 253 ilyen engedélyt adtak ki, ez a 9.5 milliós magyar népességhez képest elhanyagolható, így a statisztikákra nem gyakorol érdemi hatást.

Fontos azonban azt is leszögezni, hogy bár a statisztikák valóban sokat segíthetnek a társadalmi egyenlőtlenségek azonosításában és – közvetve – azok felszámolásában, a statisztikai cél az alapjogkorlátozást nem indokolhatja. A faji és etnikai egyenlőtlenség felszámolásában is hasznosak lennének a széles körben gyűjtött, megbízható statisztikák, mégsem várjuk el, hogy az anyakönyvi nyilvántartás tartalmazza a bőrszínt vagy az etnikai hovatartozást. 

Annak ugyanakkor semmi akadálya nincs, hogy akár a népszámlálásban, akár más kutatásokban kifejezetten rákérdezzenek a transzneműségre, így pontosítva, hogy a nemi megoszlás pontosan kit is takar. A jelenleg használt kérdések elnagyoltsága miatt már most sem lehet tudni, ki mit ért a „nem” besorolás alatt, így a statisztikák e szempontból már most megbízhatatlanok, függetlenül attól, hogy a nem jogi elismerése lehetséges-e vagy sem. 

A kutatások többségében megadott adatok most is önbevalláson alapulnak, így tehát nincs érdemi jelentősége az iratokban rögzített nemnek. Arról nem is beszélve, hogy a transz nőket is többnyire női létük vagy femininitásuk okán bántalmazzák, ami ugyanúgy a nők elleni rendszerszintű elnyomást támasztja alá.

A nem jogi elismerésének biztosítása nem jelenti feltétlenül a nembináris identitások jogi elismerését, számos országban működik a nem jogi elismerése úgy, hogy csak a „nő” és „férfi” opciók érhetőek el az anyakönyvi és más nyilvántartásokban. 

Álláspontunk szerint szükség lenne a nembináris identitásokat is elismerni, akár úgy, hogy a „nem” megjelölést a nyilvántartásokban üresen lehessen hagyni, akár úgy, hogy további nemi jelölők közül (pl. x) is lehessen választani. Ez azonban egy teljesen más kérdés, a 33. §-t eltörlése érdekében indított kampányunkkal a korábban is elérhető, a bináris transz identitások jogi elismerésére irányuló eljárás visszaállítását célozzuk.

Van, aki szerint a nem jogi elismerése egy rossz megoldás, és ehelyett a nem állami nyilvántartását kellene eltörölni, annak hiányában ugyanis a nem jogi elismerésére sem lenne szükség. Ezen érvelés szerint a nem nyilvántartása indokolatlan, annak csak történeti oka van: a nők korábban kevesebb joggal rendelkeztek, mint a férfiak, így az államnak tudnia kellett, hogy ki teljes jogú állampolgár és ki másodrendű. A nők és férfiak közötti jogszabályi szintű megkülönböztetés visszaszorulásával a nem korábbi jogi jelentősége igencsak leszűkült, és továbbra is leginkább jogkorlátozó célja van: pl. hogy el lehessen dönteni hogy egy pár jogilag különnemű (így házasodhat vagy közösen fogadhat örökbe) vagy azonos nemű (így csak bejegyzett élettársi kapcsolatot létesíthet és kizárt a közös örökbefogadásból). 

Nagyon szűk körben léteznek a nők számára kedvezményt biztosító jogszabályok (pl. Nők 40 kedvezményes nyugdíj), ezek jog- és célszerűsége azonban igencsak vitatott, és az ilyen kedvezmények érvényesítéséhez sem feltétlen szükséges a „nem” adat anyakönyvben való nyilvántartása, statisztikai célból vagy más (pl. egészségügyi) nyilvántartásokban az anyakönyvi nyilvántartás nélkül is lehetne szerepeltetni ezt az adatot (ld. Mi lesz a statisztikákkal? és Mi lesz az egészségügyi ellátással? kérdések).

Sokan (köztük számos transz ember is) ugyanakkor ragaszkodik a nem nyilvántartásához, mivel a nem jogi elismerése a tranzíció fontos része, a nemi identitás szerinti nembe történő integrációt nagyban segíti, ha az embernek „papírja van róla”, hogy mi a neme, így a hétköznapi helyzetekben könnyebb igazolni, hogy valaki végigcsinálta a tranzíciót.

Álláspontunk szerint a jelenlegi jogi és társadalmi helyzetben a „nem” állami nyilvántartásának eltörlése nem reális, támogatjuk ugyanakkor, hogy a „nem” megjelölést a nyilvántartásokban üresen lehessen hagyni, illetve hogy további nemi jelölők közül is lehessen választani. Ez azonban egy teljesen más kérdés, a jelenlegi helyzetben a bináris transz identitások jogi elismerése sürgetőbb probléma. 

Van aki azzal érvel, hogy a születési anyakönyvi nyilvántartás a születéskori tényeket rögzíti, így ezt később nem lehetséges módosítani. Ráadásul előfordulnak olyan helyzetek, ahol szükség van egy személy korábbi nemének bizonyítására, ha a nem adat az anyakönyvben módosításra kerül, ez a fontos információ elveszik. 

Egyrészt nem igaz, hogy az anyakönyvi nyilvántartásban kizárólag születéskori adatok szerepelnének, hiszen a születési név megváltoztatása esetén azt az anyakönyvi alapnyilvántartásban rögzítik, és egy új születési anyakönyvi kivonat kiállításakor az új név fog a kivonaton szerepelni, holott születésekor még nem az volt a gyermek neve. 

Másrészt az a tény, hogy az anyakönyvi nyilvántartásban a név adat módosul, nem azt jelenti, hogy a történeti adatok teljesen eltünnének, hiszen a nem jogi elismerését engedélyező határozat anyakönyvi alapirat lenne, amelyet időkorlát nélkül meg kell őrizni, így kétség esetén ezen iratokból egy személy nemének története visszakereshető maradna. Erre azonban csak nyomós indok esetén, megfelelő adatbiztonsági garanciák mellett lenne lehetőség, nem úgy mint most, amikor a születési anyakönyvi kivonaton egy olyan nem szerepel, amellyel az érintett nem azonosul, megjelenését nem tükrözi. 

Végül pedig még ha el is képzelhető olyan helyzet, amikor a születéskor rögzített nemnek jelentősége van, az esetek többségében nem erre, hanem az aktuális nemre vonatkozó adatra van szükség. Egy rendkívül ritka esetkör miatt nem indokolt lerontani az állami nyilvántartások széleskörű használhatóságát, pl. személyazonosításra. 

Írd alá a petíciót! Oszd meg a történeteket és ezt a honlapot ismerőseiddel a közösségi médiában vagy emailben! Bátoríts mindenkit a petíció aláírására!

Bár a nem jogi elismerése elsősorban jogi, és nem egészségügyi kérdés, a transzneműség témája kapcsán sokan továbbra is a pszichológusokat és az orvosokat tekintik szaktekintélynek, rájuk hallgatnak saját álláspontjuk kialakításakor. Ezért különösen fontos, hogy minél több pszichológus, orvos, egészségügyi dolgozó szólaljon meg támogatólag e kérdésben. Ossza meg álláspontját kollégáival szakmai fórumokon. Ha ez ügyben nyilvános megszólalást is vállal, vegye fel velünk a kapcsolatot a [email protected] címen.

Ha Ön országgyűlési képviselő, a döntés az Ön kezében van! A képviselői munka nem csak a parlamenti szavazásból áll, tegyen aktív lépéseket, hogy a kormány és az Országgyűlés mielőtt foglalkozzon ezzel a kérdéssel:

• találkozzon transznemű érintettekel, tájékozódjon tőlük nehézségeikről, a hatályos szabályozás okozta problémákról;
• hívja fel képviselőtársai, a frakcióvezetés és a kormányzat figyelmét a transznemű emberek helyzetére, a 33. § mielőbbi visszavonásának szükségességére;
• nyújtson be írásbeli kérdést, interpellációt e témában;
• készüljön fel a szabályozási kérdések, érvek és ellenérvek kapcsán, gondolja át, hogyan tudja közérthetően elmagyarázni a szabályozás jelentőségét, és miként tud válaszolni az ellenérvekre;
• vállalja a téma képviseletét a nyilvánosságban, szőjje bele ezt a témát nyilvános megszólalásaiba, közösségi média tartalmaiba, vállaljon e témában sajtómeghívásokat;
• ha a kormány által benyújtott törvényjavaslat a parlament napirendjére kerül, szóljon hozzá támogatólag a vitában, szavazza meg a törvényjavaslatot. 

Ha a fentiek kapcsán szívesen konzultálna velünk, keressen bennünket a [email protected] címen!